is kell már, mert lassan egy hete nem sikerült semmilyen dologgal megismertetnem az olvasótábort (van egyáltalán ilyen a föld kerekén?).
Szóval hosszútávú torokfájásra rendezkedtem be, a legalattomosabb fajtából, mely nem annyira kibirhatatlan, hogy ágynak dőlj vele, annyira viszont bőven az, hogy elbassza az egész napodat és csak kóvályogj, mint gólyafos a levegőben.
Ilyenkor forralt bort szoktam alkalmazni, nem sajnálom belőle a chilit sem. A mostani olyan durvára sikerült, hogy én is alig bírtam meginni.
A kenyérsütőn összekaptunk az asszonnyal, némileg hiányoltam az utóbbi időben a házi kenyeret és szemére hánytam, miért nincs már olyan régóta (persze volt bennem pár deci szilvapálinka és sör, szigorúan a kúra miatt).
A vége az lett, hogy nekiálltam kenyeret sütni. Ennek az a titka, hogy vannak receptek, melyekben le van írva grammra pontosan, milyen alapanyagokból mennyit kell tenni a tésztához, hogy megfelelő legyen a kenyér. Én persze köszönhetően a bennem dübörgő gyógyszereknek, csak úgy érzésre öntöttem bele a cuccokat (emlékeim szerint liszt és élesztőn kivül került bele chili, oregano és vanilliacukor is).
Na a poén az, hogy eddig soha nem sikerült ilyen finom, ilyen jó állagú kenyeret sütni otthon.
Szóval kukába a receptkönyvekkel, feel the cook folks!
Szóval hosszútávú torokfájásra rendezkedtem be, a legalattomosabb fajtából, mely nem annyira kibirhatatlan, hogy ágynak dőlj vele, annyira viszont bőven az, hogy elbassza az egész napodat és csak kóvályogj, mint gólyafos a levegőben.
Ilyenkor forralt bort szoktam alkalmazni, nem sajnálom belőle a chilit sem. A mostani olyan durvára sikerült, hogy én is alig bírtam meginni.
A kenyérsütőn összekaptunk az asszonnyal, némileg hiányoltam az utóbbi időben a házi kenyeret és szemére hánytam, miért nincs már olyan régóta (persze volt bennem pár deci szilvapálinka és sör, szigorúan a kúra miatt).
A vége az lett, hogy nekiálltam kenyeret sütni. Ennek az a titka, hogy vannak receptek, melyekben le van írva grammra pontosan, milyen alapanyagokból mennyit kell tenni a tésztához, hogy megfelelő legyen a kenyér. Én persze köszönhetően a bennem dübörgő gyógyszereknek, csak úgy érzésre öntöttem bele a cuccokat (emlékeim szerint liszt és élesztőn kivül került bele chili, oregano és vanilliacukor is).
Na a poén az, hogy eddig soha nem sikerült ilyen finom, ilyen jó állagú kenyeret sütni otthon.
Szóval kukába a receptkönyvekkel, feel the cook folks!
2 megjegyzés:
ALKESZ :D
nesze b+
Megjegyzés küldése